A visszacsapó szelepek áramlásérzékenyek, és a vezetékfolyadékra támaszkodnak nyitáskor és záráskor. A belső tárcsa lehetővé teszi az áramlás előrehaladását, ami kinyitja a szelepet. A tárcsa elkezdi zárni a szelepet, amikor az előremenő áramlás csökken vagy megfordul, a kialakítástól függően. A felépítés általában egyszerű, csak néhány alkatrészből áll, mint például a karosszéria, az ülés, a tárcsa és a burkolat. A kialakítástól függően lehetnek más elemek is, például szár, csuklócsap, tárcsakar, rugó, golyó, elasztomerek és csapágyak.
A visszacsapó szelep tárcsájának és ülékének belső tömítése a folyadék ellennyomásán alapul, szemben a be-/kikapcsoló szelepeknél alkalmazott mechanikai erővel. Emiatt a megengedett ülékszivárgási arány nagyobb a visszacsapó szelepeknél, mint a be-/kikapcsoló szelepeknél. A fém tömítőfelületek általában engednek bizonyos szivárgást, míg az elasztomerek, mint például a Buna-N és a Viton, buborékmentes lezárást biztosítanak (zéró szivárgás). Emiatt meg kell fontolni az elasztomereket levegő/gáz közegeknél, ahol kémiailag kompatibilisek, és alacsony nyomású tömítést.
A visszacsapó szelep beszerelése egyszerűnek hangzik, de a visszacsapó szelepek beszerelésekor mutasson az „áramlási nyilat” az áramlás irányába, hogy a szelep elláthassa funkcióját. Az áramlási nyíl a törzsön vagy a címkén található. Győződjön meg arról, hogy a szelep típusa beépített helyzetben működik. Például nem minden visszacsapó szelep működik függőleges vonalban lefelé áramlással, és a hagyományos vagy 90 fokos dugattyús visszacsapó szelepek sem működnek függőleges vonalban rugó nélkül, hogy visszanyomják a tárcsát az áramlási útvonalba. Néhány visszacsapó szelepben a tárcsa belenyúlik a csővezetékbe, amikor a szelepek teljesen nyitva vannak.
Ez megzavarhatja egy másik, közvetlenül a visszacsapó szelepre csavarozott szelep teljesítményét. Ha lehetséges, szerelje fel a visszacsapó szelepet legalább öt csőátmérővel minden olyan szerelvény után, amely turbulenciát okozhat. !